Eljött a péntek, a terminusom napja. Hajnal ötkor keltünk, fél nyolcra kellett beérnünk ctg-re. A bőröndömet mostmár beraktuk a csomiba, mintha éreztem volna, sőt Peti még képet is csinált rólam! Kórházba beérve, ctg-n semmi. Átballagás Esztihez. (Azt el kell mondanom, hogy nagyon kellemetlen volt ez az utolsó hét, ugyanis az én drága doktornőm a Budai Meddőségi Centrumban dolgozik és minden alkalommal oda kellett bemennünk. A rendelők egy szűk folyosóról nyílnak, ahol reggelente harminc-negyven nő és párja várakozott a vizsgálatokra. Hát bizony volt, hogy a nagy hasammal alig fértem el közöttük, ők meg néztek rám, hogy mi a fenét keresek én ott! Volt olyan is aki ölni tudott volna a szemével! Nagyon sajnáltam őket, de hát én nem tehettem arról, hogy oda kellett mennem!) Szóval bementem a rendelőbe, következett az elmaradhatatlan vizsgált :) húha ez már BŐ két ujjnyi, majdnem három!-mondta Eszti, én válszként csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy igen érzem! :S Hát ő tényleg nem érti, hogy ez a gyerek miért nem akar elindulni lefelé! gondoltam, talán ha nem piszkálnád annyit! :) Átküldött a szülésznőmhöz, (mert az is volt ám fogadott) éppen nappalos volt, hátha van valami ötlete! Átmentünk, Márti éppen szülésben volt, vártunk egy kicsit, majd behívott és mondtam neki mi a helyzet. Pont arra járt egy főorvos, magas, fekete hajú, fekete harcsabajúszú. Márti gyorsan elkapta és bevitte az előkészítőbe, én akkor már gondoltam, hogy mire készül! Kijöttek és közölték velem, hogy akkor most a főorvos úr megvizsgál, mert neki arany keze van! Én kicsi tiltakozásba kezdtem, hogy tíz perce vizsgáltak és nem volt ám kellemes! De ahogy ezt elmondtam már a vizsgálón feküdtem! Mondanom sem kell, hogy eléggé tartottam ettől a nagy embertől, hisz akkora keze volt mint egy lapát!!!  De  kedves Márti szülésznőm végig támogatott. Óóó, mondta a doki, ez már három újjnyi, de nagyon erős a magzatburok és ő nem repesztené meg mert akkor fájásgyenge lennék! Ezzel fogta magát és elment! Gondoltam hála istennek vége, ekkor közölte a szülésznőm, hogy mostmár ő sem akar kimaradni a jóból, ő is megnézi a méhszájamat! ESETLEG MÉG VALAKI??? Márti mondta, nincs ez még három újjnyi (akkor most kinek van vastagabb ujja?), ez még nem beindult szülés, menjünk haza és szexeljünk! (ezek után :S) Elköszöntünk szépen és bicegve elindultunk a folyosón, atzán két lépés között megéreztem valamit amit addig még nem. Derékból induló hasszorítós fájdalmat, de nem volt vészes. Mondtam Petinek üljünk csak le egy kicsit. Vártunk, és jött az újjabb összehúzódás és újjabb. Elkezdtük mérni, öt-hat percenként jöttek, de nem volt vészes. Gondoltam nem megyek vissza Mártihoz, mert még hülyének néz :), meg egyébként is el volt havazva. Ígyhát lementünk a terhes gondozóba és megkérdeztem van-e szabad ctg, mert bizony úgy érzem lesz itt valami! Rám is kötötték a gépet és bizony rajzolódtak öt percenként a fájások szépen sorban! Hívtam Esztit mondtam neki, hogy mi a helyzet, ő beszélt gyorsan a szülésznővel, majd mondta menjünk vissza a szülészetre, készítsenek elő és utána majd jön ő is. Hát vissza is mentünk ez volt pontban délben. Márti így fogadott: Na mi a helyzet Nikikém mégiscsak szülünk ma! Mondtam én, hogy a főorvos úrnak arany keze van! :) Megkaptam a beöntést, ami nem is volt olyan rossz, mint ahogy nekem azt elmondták! Közben Peti felhozta a cuccunkat a kocsiból., majd mentem zuhanyozni. Még szülőszobát is választhattam, persze a rózsaszín/mályva mellett döntöttem :). 13 órakor fel kellett feküdnöm az ágyra, hogy Márti bekösse az infúziót és rámtegye a ctg-t, nem örültem neki, de azt mondta később még felkelhetek. Közben megjött Eszti is és 13:30-kor burkot repesztett. Még fél órát kellett fekve maradnom, amit nagyon utáltam! Aztán végre felkelhettem és ráülhettem a labdára, infúzióstól, ctg-stől. Sokkal jobb volt így, ültem a labdán a félig nyitott ablak alatt és teltek az órák. A hátamat Márti betakarta egy lepedővel, mert állítólag elég hideg volt már bennt, de én nem éreztem, sőt inkább még jól is esett. Szóval a lepedő egyik végén ültem , a másik csücskébe pedig kapaszkodtam és a fájások alatt majdnem vizet préseltem belőle! (Ember legyen a talpán, aki azt majd kivasalja utánam!:)) Peti végig ott fagyoskodott mellettem, simogatta a hátam, dicsért milyen jól csinálom, nézte a monitoron a fájásokat és mindig mondogatta, ha már kezdett elmúlni. Kb. 17 óra körül éreztem az összehúzódások közben a székelési ingert, de még a fájások között nem. Eszti mondta majd akkor szóljak, ha már mindig érzem. Akkor már nagyon fájtak az összehúzódások és nagyon sűrűn jöttek, de próbáltam arra koncentrálni, hogy Emma baba feje egyre lejjebb kerül és nemsokára megszületik! 17:30-kor már éreztem a tolófájásokat ekkor fel is kellett feküdnöm az ágyra, Eszti megvizsgált, de mondta még nincs egész lennt a feje, majd ahogy végzett, jött egy erős fájás, megint megvizsgált, s akkor már Emmus utat tört magának. Az első nyomás nem sikerült igazán, Mári gyorsan mondta, hogy kapjak be egy jó nagy levegőt és mintha átúsznák egy medencét tartsam bennt, s közben jó erősen nyomjak lefelé, így végül harmadik nyomásra, pici gátmetszéssel 17:48-kor 3400 grammal és 55 cm-el megszületett a mi pici lányunk Szabó Emma Magdolna! Peti végig mellettem volt, nagyon édes volt amikor mondta, hogy már látja a fejét, mindjárt meg lesz, csak nyomjak még! Mikor megszületett nagyon furcsa érzés volt, ott volt előttem egy pici síró emberke aki a mi lányunk lenne? nem tudtam elhinni! Márti megtörölgette, kitisztította  a légutait, majd Peti elvághatta a köldökzsinórt, utána rám tették Emmust akkor már nyugodt volt, nagyon jó érzés volt simogatni a kis meleg testét. Nem maradhatott túl sokáig nálam, mert vitték gyorsan fürdetni meg felöltöztetni, majd egy kicsit betették inkubátorba, mert szegénykémnek a kézfeje, meg bokáig a lába tiszta lila volt. Apája persze végig mellette volt! Közben engem is rendbe raktak, utána Peti visszajött a babánkkal, akit megint magamhoz ölelhettem és gyorsan cicire is tettünk és nagyon ügyes volt! Még egy kicsit együtt lehettünk így hárman, azután megint elvitték Emmust, de mostmár le a csecsemő osztályra, hogy ott is inkubátorba tegyék. Kb. 19:30-kor engem is levittek a szobámba, ahol rajtam kívül még két anyuka feküdt. Közben anyu is megérkezett és kiültünk a folyosóra s ott beszélgettünk. 21:15-kor végre kihozhattam Emmust egy kicsit, hogy megcsodálhassuk de mondták, hogy éjszakára vigyem vissza és pihenjek! Így 22:00-kor visszavittem, nehezen, de elbúcsúztam Petitől is, szegénykém már nagyon fáradt volt, de végig csinálta velem és én nagyon köszönöm Neki és azt is, hogy már 12 éve szeret engem, és azt hiszem ezzel a kis angyalkával koronáztuk meg a mi kapcsolatunkat és remélem, hogy nagyon-nagyon boldog család leszünk így együtt!!!  Nagyon szeretlek!