Azon a héten két alkalommal voltam beírva ctg-re, mondván hogy a 39. hétben járok. Jókat kirándultunk Petivel reggelente, mivel a kórház 50 km-re van otthonunktól (messzebb nem volt ám kórház :)). Gondosan csomagoltam hajnalonta a szendvicseket, nasikat nehogy éhenmaradjunk a hosszú úton, s persze, hogy a kis pocibabánk felébredjen és ne kelljen használnia az asszinsztens néninek a ,,sokkolót,, mert azt nagyon nem szerette ám.
Kedden reggel 7:30-ra voltunk hivatalosak. Persze a ctg nem mutatott semmiféle fájást és még csak egy jósló sem akart jönni. Átvittük az eredményt Eszti doktor nénihez, aki természetesen manuálisan JÓL megvizsgált és mondta hogy bizony ez a méhszáj már két ujjnyira nyitva van, jó lenne ha szülnénk! Hát gondoltam, ha még tovább vizsgál akkor lehet belőle valami :). De nem lett! Átküldött UH-ra, hogy nézzenek flowmetriát meg, hogy minden rendben van-e. Minden rendben volt! Azzal a jó tanáccsal indított haza minket, hogy szexeljünk sokat és a hétvégén gyerek lesz. (Szex? ilyen vizsgálat után? hát köszi Eszti! :)) Úton hazafelé szentül azt hittem másnapra tarthatom a lányom a kezembe, de még váratott magára! Szerdán sem történt semmi, egy-két jóslón kívül mást nem éreztem. Már féltem a következő manuális vizsgálattól :)
Csütörtökön reggel ismét útra keltünk, a csomagomat valamiért még nem raktuk be a kocsiba, mondtam Petinek én még haza akarok jönni, itthon akarok vajúdni a vadiúj gimnasztika labdámon! A ctg-n megint nem történt semmi, sőt a kis pupákunk úgy aludt, hogy esze ágában sem volt felkelni, a ctg-s papíron szinte két sima egyenes csík látszódott! Átballagtunk vele Esztihez, csak rázta a fejét ez nem jó, mennyünk vissza, ha a következő is ilyen lesz akkor bennt maradok! Persze a kötelező JÓL megvizsgállak sem maradt el. UH-ra is elküldött, átlagnál kevesebb magzatvíz. Hurrá gondoltam, most már tényleg nincs sok hátra! A ctg is jó lett, de fájás nem volt, így megintcsak elindultunk hazafelé. Biztos voltam benne, hogy éjjel jövünk vissza, egész délután voltak kissebb összehúzódások, majd estére mint akit elvágtak! Anyu már röhögött rajtam, hogy hát ő ezt már tényleg nem hiszi el, de szerinte holnapra biztos, hogy megszülök! Éjjel fél kettőig koncentráltam, figyeltem hátha érzek valamit, de semmi.
folyt.köv.
