Szombaton észrevettük apával, hogy Emmának igen be van dagadva a felső ínye. Jobban megszemléltem és megállapítottam, hogy bizony a felső jobb és bal kettő már készülődik kifelé. Nagyon picikét már látni is a fehér vonalkákat!
Az elmúlt napok egész jól teltek, ujjak a szájban, pici nyűg és semmi gond, de a mai már NAGYON nyűgös volt. Nem volt jó sehogy. Se fekve, se ülve, se álva! Így délután elmentünk apáért félútig, a kocsikázás mindig segít alapon! Még szerencse, hogy az étvágy és az alvás igény nem változott. Bár az alvásnál sokat forgolódik, de nem ébred fel!
Egyenlőre úgy döntöttünk, hogy semmiféle fájdalomcsillapítót és zsibbasztót nem kenünk a lány szájába. Egyedül a borostyán lánc és a fogtündér segítségét kérjük! Reméljük elég lesz!
Várunk benneteket fogacskák!
