Emmus

Nagyon komoly vagyok!

Erős vagyok!

Mintha spicces lennék! :)

No comment! :)

Vajon mit hoz a nyuszi?

Két hete azon agyaltam, hogy hogyan fogunk felkelni ezen a napon, mert az egészséges rendelésre kellett mennünnk 8-9ig. Az én babám pedig ilyen ,,korán,, nem igazán szokott ébren lenni! Hát gondltam valahogy majd megoldjuk.

Reggel apa elment Zolival dolgozni olyan negyed 7 felé, akkor már mocorgott Emmus, imádkoztam, hogy csak 7ig bírja ki, de persze nem bírta és fél 7kor jelezte, hogy mostmár igazán kivehetném és adhatnék neki reggelit! Fél óra alatt megreggelizett, majd próbáltam ébren tartani szegénykémet, mindent máskéntcsináltam, nem az ágyba szopizott, hanem a fotelba, utána mentem vele egy büfikört a konyhába, szépen fel is ébredt vigyorgott is egy kicsit, elmeséltem neki, hogy hová is megyünk és biza nem lesz ám kellemes de túléljük, mert muszáj!

Nyolc óra felé, már nagyon aludni akart szegénykém, húú gondoltam lesz majd ordítás mert nem hadjuk aludni! Jött papa nyolcra és elindultunk, a kocsiba szépen megnyugodott és persze mire odaértünk a rendelőhöz becsukta a szemét! Szerencsére nem volt senki csak egy pici lányka akit már az anyukája vetkőztetett. Minket is behívtak, majd a védő néni megmérte Emmust: 4880 g és 59 cm. Doktor néni megvizsgált elölről hátulról, majd következtek a szurik! Jobb combi DiPerTe, bal combi Prevena, ez utóbbitól jobban sírt szegénykém, de mondták is hogy az fájdalmas! Utána sikerült megnyugtatnom, felöltöztünk aztán mentünk is hazafelé!

Otthon gyorsan cicizünk egyet, majd 10-12ig mozdulatlanul aludt szegénykém! Hál' istennek nem volt nyűgös délután sem, csak a hasikája fájt egy kicsit!

Szerintem VigyorEX volt a szuriba!

 Minden éjjel rémülten arra kelünk apával, hogy visít a légzésfigyelő!

Persze nincs baj, csak annyi, hogy Emma baba lemászik a lapról és felmászik a kiságy végébe sőt még keresztbe is fordul, hogy jól be tudja a fejét ékelni a rácsok közé! Valamikor nem sikerül a rácsig eljutni csak a fejtámláig, ilyenkor persze bepöccen a lelkem és morgolódik. Apa egyik ismerőse mesélte, hogy az ő lánya is ezt csinált, hogy a rácsok közé dugta a fejét, s állítólag ez biztonságot ad nekik, mert olyan mintha a pocakban lennének és a medencecsonthoz tolnák magukat! Hát nem tudom, lehet hogy van benne valami, de én inkább mindig vissza húzom a helyére :)

KÖSZÖNJÜK A JÓKÍVÁNSÁGOKAT ÉS A TÁMOGATÁST!

Eddig csak álmodban mosolyogtál! Már alig vártam ezt a pillanatot! Március 14-én voltak babalátogatóba nálunk Éviék pestről. Hoztak Neked egy szuper jó hempergőt, amiről mindenféle állatok lógnak le. Este kipróbáltuk és még fürdés előtt megmutattuk, hát hogy milyen boldog voltál (hát még én), kiszúrtad magadnak az egyik pillangót és le sem vetted a szemed róla, vigyorogtál meg dumáltál neki! Hoztuk egyből a fényképezőgépet, de persze nem tudtam elkapni egy mosolyt sem!

Azóta mindenkire mosolyogsz aki eléd kerül! :)

Ez valami mosoly féle, de nem az igazi!

Úgy gondoltuk ma apával, hogy mivel ilyen szépen süt a napocska meglátogatjuk dédimamát és dédipapát, mert szegény dédipapa még nem látott Téged csak fényképen!

Az éjszakánk ismét hosszúra sikeredett, csak hajnali fél 4-kor tudtál elaludni. 6-kor újra keltél reggelizni, majd délig aludtál! Majd 1-kor ismét elaludtál, de addig már szépen felöltöztettelek és végre eltudtunk indulni. Dédipapa nagyon örült Neked, még könny is szökött a szemébe! Szépen aludtál egész idő alatt, nemzavart semmi! Mikor elindultunk hazafelé, gondoltam egyet, hogy autókázhatnánk még egy kicsit olyan szépen sütött a nap, s Te olyan szépen aludtál! Na a végén Mogyoródon kötöttünk ki Ágiéknál! Ők is nagyon örültek nekünk! S itt is csak szépen aludtál, nembántad hogy kézről kézre jársz és hangosan beszélgetnek körülötted! 6 óra körül értünk haza és még mindig aludtál!

Jó kis délután volt, jó volt nekem is kimozdulni! :)

Csini ruciban indulunk!

Anya még néha egy kicsit bénázik!

Dédimama és dédipapa.

Ő Peti baba! A Klein családnál ő a legkisebb! :)

Dédinek mosolygok!

Zoknis kezű angyalka!

Apával pihizünk!

Hát nem egy édes kis angyal!

Anya, utálom a zoknit a kezemen! :)

Éhes vagyok!

Itt is éhes vagyok!

Most már aztán, tényleg adjatok enni!

Nagyon gyorsan telnek a napok, nem is gondoltam volna. Pedig elég hosszú éjszakáink vannak! Emma babámnak nagyon fáj a hasija és bizony nem nagyon tudok rajta segíteni, már megittunk egy doboz Infacolt, de sztem semmit nem ér. Volt bizony, hogy éjjel 2-től reggel 7-ig csak sírt és üvöltött szegénykém, persze ilyenkor már az is baj, hogy nagyon elfárad és csak a cici tudja megvígasztalni, de akkor ugye megint csak nyeli a tejcsit és jön a hasfájás! Ez egy ördögi kör!

Kicsi babókám nagyon sajnállak, amikor fáj a hasikád,  de majd csak átvészeljük valahogy és egyre nagyobb és erősebb leszel! Apa unokatestvérééktől kaptunk kölcsön egy mérleget, így végre megtudtam, hogy mennyit eszel, mert már kezdtem azt hinni, hogy a tejem mennyiségével van gond. De hál' Istennek nem, mert bizony két hét alatt 500 grammot híztál! Ami a védő néni szerint nagyon jó gyarapodás és bizony nem is csodálja, ha fáj a hasad! Látni is a pofikádon, hogy szépen kerekedik, mint egy alma! Apa azt mondta egyik este, hogy ő onnan látja, hogy hízol, hogy már nem takarja be az egész arcodat a cumi :) (micsoda megfigyelés!)

Látogatók:

Első látogatók a Mama, Papa és a Dédik voltak! Utána jöttek a nagybátyóék, kaptunk tőlük nagy csomag pelust, meg csokit! Aztán jött ám Zoli bácsi is akinek a kislánya éppen azon a napon született amikor Te, csak egy kicsit előbb. Hozott Neked egy klassz zenélős játszószőnyeget! Meg is beszéltük, hogy amikor a lányok 8 hetesek lesznek akkor majd eljönnek hozzánk! Meglátogatott még minket Kati és Attila is, mert már nem bírták, hogy ne lássanak, ők hoztak Neked egy szép kis ruhát. Erzsi néni is járt nálunk, hozott nekünk egy csomó kaját, meg sütékét.

Volt még nálunk Ági Pótanyám és Soma is, aki nagyon várja már, hogy lehessen Téged dögönyözni, ő hozott Neked két kis kardigánt, ami tavaszra pont jó lesz, meg egy szép kis könyvet, aminek a címe: Amikor életemben először megszülettem! Nagyon édi könyv, majd elolvasom Neked! Betti néni is járt itt, tőlük is kaptál egy csomó mindent, kis ruhát, fotóalbumot, egy kis babát, amit gyorsan el is neveztünk Lili babának, hogy mindig tudjuk majd, hogy kitől kaptuk. Mert ugy Betti néni kislányát Lilinek hívják, ő most másfél éves és már nagyon várjuk, hogy majd együtt játszatok!

Lesz ám még egy Lili nevű barátnőd is, csak ő már igazi nagylány lesz ,amikor Te megnősz kicsit, ő bizony már öt éves. Ők is meglátogattak minket az anyájával, a mamájával és Zolival. Hoztak Neked sok-sok ruhácskát, meg két új barátot: egy vizilovat és egy alvós manót. Lilike nagyon édi volt, bábozott Neked az állatkáiddal, meg nagy félve meg is simogatott, s a végén még egy puszit is adott! :)

Köszönjük mindenkinek a látogatást! :)

Lilikével, aki nagyon szereti Petit! :)

Néhány kép a hetekből:

Ilyen pofit vágni! :)

Piszézek apával!

Az új éjszakai lámpa nagyon érdekes! (Persze nincs a kiságyba mindig, csak itt már másképpen nem tudtam megnyugtatni! :) Mostanra már nem érdekli :))

Maci barát és Kacsa barát! Nagyon szeretem öket nézegetni!

Mamikámmal!

Alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap , amikor is hazamehetünk. Négy éjszakát töltöttünk a kórházba és már nagyon nem szerettem ott lenni! Utolsó éjjel nem aludtam szinte semmit, azon izgultam be ne sárguljon Emmus, mert akkor nem mehetünk haza. Egész éjjel a telefonommal világítottam szegény gyereket, s néztem nem sárga-e. Azért aggódtam ennyire, mert előző nap járt úgy egy anyuka, hogy mehettek volna haza, a kisbabája meg úgy besárgult reggelre, hogy utána egész nap a kékfény alatt melengették! Sajnáltam őket nagyon!

Na, de az én Emmusom ügyes leányzó volt és nem sárgult be, úgyhogy jöhettünk haza! Apa és nagypapa jött értünk a kórházba reggel fél 10-re. Én akkorra már mindent összepakoltam :). Át kellett még mennünk Esztihez, hogy vessen egy pillantást rám. Utána még elmentem Emmus anyakönyvi kivonatáért és a lakcímkártyáért. Nagypapa addig várt minket az előmelegített kocsiba. Hazafelé úton Emmus végig aludt, meg se rebbent, nem gondoltam volna, hogy így fogja birni az autókázást! Nagyon édike volt!

13 órakor értünk haza. Nagyon jó érzés volt végre otthon lenni. Emmus első látogatói a dédik voltak! A védőnőnk is ezen a napon jött el hozzánk! Neki külön köszönöm a segítségét mellfejés ügyben! Ugyanis az egyilk cickóm, úgy bedurrant mire hazaértünk, hogy attól féltem begyullad. Szegény Emmus nem is bírt vele! Még jó, hogy drága nászasszony jelöltünk (mert bizony mi már összeboronáltuk a gyerekeket, bár még egymást nem látták :)) kölcsönbe adta az Ő jó kis elektromos mellszívóját és azzal sikerült enyhítenem a feszes dolgon! Köszönet érte mégyegyszer!

Végre itthon aludhadtunk! Első éjszakánk gyerekkel közöttünk, halvány lámpafénynél telt. Ha leoltottam, olyan sötét volt, hogy nemláttam az orromig sem, s nekem muszáj volt látnom Emmust!!! :) Kb. két-három óránként kelt fel enni, hmm, gondoltam én naív, milyen jó gyerek, máris milyen rendszert tart magának. :)

Eljött a péntek, a terminusom napja. Hajnal ötkor keltünk, fél nyolcra kellett beérnünk ctg-re. A bőröndömet mostmár beraktuk a csomiba, mintha éreztem volna, sőt Peti még képet is csinált rólam! Kórházba beérve, ctg-n semmi. Átballagás Esztihez. (Azt el kell mondanom, hogy nagyon kellemetlen volt ez az utolsó hét, ugyanis az én drága doktornőm a Budai Meddőségi Centrumban dolgozik és minden alkalommal oda kellett bemennünk. A rendelők egy szűk folyosóról nyílnak, ahol reggelente harminc-negyven nő és párja várakozott a vizsgálatokra. Hát bizony volt, hogy a nagy hasammal alig fértem el közöttük, ők meg néztek rám, hogy mi a fenét keresek én ott! Volt olyan is aki ölni tudott volna a szemével! Nagyon sajnáltam őket, de hát én nem tehettem arról, hogy oda kellett mennem!) Szóval bementem a rendelőbe, következett az elmaradhatatlan vizsgált :) húha ez már BŐ két ujjnyi, majdnem három!-mondta Eszti, én válszként csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy igen érzem! :S Hát ő tényleg nem érti, hogy ez a gyerek miért nem akar elindulni lefelé! gondoltam, talán ha nem piszkálnád annyit! :) Átküldött a szülésznőmhöz, (mert az is volt ám fogadott) éppen nappalos volt, hátha van valami ötlete! Átmentünk, Márti éppen szülésben volt, vártunk egy kicsit, majd behívott és mondtam neki mi a helyzet. Pont arra járt egy főorvos, magas, fekete hajú, fekete harcsabajúszú. Márti gyorsan elkapta és bevitte az előkészítőbe, én akkor már gondoltam, hogy mire készül! Kijöttek és közölték velem, hogy akkor most a főorvos úr megvizsgál, mert neki arany keze van! Én kicsi tiltakozásba kezdtem, hogy tíz perce vizsgáltak és nem volt ám kellemes! De ahogy ezt elmondtam már a vizsgálón feküdtem! Mondanom sem kell, hogy eléggé tartottam ettől a nagy embertől, hisz akkora keze volt mint egy lapát!!!  De  kedves Márti szülésznőm végig támogatott. Óóó, mondta a doki, ez már három újjnyi, de nagyon erős a magzatburok és ő nem repesztené meg mert akkor fájásgyenge lennék! Ezzel fogta magát és elment! Gondoltam hála istennek vége, ekkor közölte a szülésznőm, hogy mostmár ő sem akar kimaradni a jóból, ő is megnézi a méhszájamat! ESETLEG MÉG VALAKI??? Márti mondta, nincs ez még három újjnyi (akkor most kinek van vastagabb ujja?), ez még nem beindult szülés, menjünk haza és szexeljünk! (ezek után :S) Elköszöntünk szépen és bicegve elindultunk a folyosón, atzán két lépés között megéreztem valamit amit addig még nem. Derékból induló hasszorítós fájdalmat, de nem volt vészes. Mondtam Petinek üljünk csak le egy kicsit. Vártunk, és jött az újjabb összehúzódás és újjabb. Elkezdtük mérni, öt-hat percenként jöttek, de nem volt vészes. Gondoltam nem megyek vissza Mártihoz, mert még hülyének néz :), meg egyébként is el volt havazva. Ígyhát lementünk a terhes gondozóba és megkérdeztem van-e szabad ctg, mert bizony úgy érzem lesz itt valami! Rám is kötötték a gépet és bizony rajzolódtak öt percenként a fájások szépen sorban! Hívtam Esztit mondtam neki, hogy mi a helyzet, ő beszélt gyorsan a szülésznővel, majd mondta menjünk vissza a szülészetre, készítsenek elő és utána majd jön ő is. Hát vissza is mentünk ez volt pontban délben. Márti így fogadott: Na mi a helyzet Nikikém mégiscsak szülünk ma! Mondtam én, hogy a főorvos úrnak arany keze van! :) Megkaptam a beöntést, ami nem is volt olyan rossz, mint ahogy nekem azt elmondták! Közben Peti felhozta a cuccunkat a kocsiból., majd mentem zuhanyozni. Még szülőszobát is választhattam, persze a rózsaszín/mályva mellett döntöttem :). 13 órakor fel kellett feküdnöm az ágyra, hogy Márti bekösse az infúziót és rámtegye a ctg-t, nem örültem neki, de azt mondta később még felkelhetek. Közben megjött Eszti is és 13:30-kor burkot repesztett. Még fél órát kellett fekve maradnom, amit nagyon utáltam! Aztán végre felkelhettem és ráülhettem a labdára, infúzióstól, ctg-stől. Sokkal jobb volt így, ültem a labdán a félig nyitott ablak alatt és teltek az órák. A hátamat Márti betakarta egy lepedővel, mert állítólag elég hideg volt már bennt, de én nem éreztem, sőt inkább még jól is esett. Szóval a lepedő egyik végén ültem , a másik csücskébe pedig kapaszkodtam és a fájások alatt majdnem vizet préseltem belőle! (Ember legyen a talpán, aki azt majd kivasalja utánam!:)) Peti végig ott fagyoskodott mellettem, simogatta a hátam, dicsért milyen jól csinálom, nézte a monitoron a fájásokat és mindig mondogatta, ha már kezdett elmúlni. Kb. 17 óra körül éreztem az összehúzódások közben a székelési ingert, de még a fájások között nem. Eszti mondta majd akkor szóljak, ha már mindig érzem. Akkor már nagyon fájtak az összehúzódások és nagyon sűrűn jöttek, de próbáltam arra koncentrálni, hogy Emma baba feje egyre lejjebb kerül és nemsokára megszületik! 17:30-kor már éreztem a tolófájásokat ekkor fel is kellett feküdnöm az ágyra, Eszti megvizsgált, de mondta még nincs egész lennt a feje, majd ahogy végzett, jött egy erős fájás, megint megvizsgált, s akkor már Emmus utat tört magának. Az első nyomás nem sikerült igazán, Mári gyorsan mondta, hogy kapjak be egy jó nagy levegőt és mintha átúsznák egy medencét tartsam bennt, s közben jó erősen nyomjak lefelé, így végül harmadik nyomásra, pici gátmetszéssel 17:48-kor 3400 grammal és 55 cm-el megszületett a mi pici lányunk Szabó Emma Magdolna! Peti végig mellettem volt, nagyon édes volt amikor mondta, hogy már látja a fejét, mindjárt meg lesz, csak nyomjak még! Mikor megszületett nagyon furcsa érzés volt, ott volt előttem egy pici síró emberke aki a mi lányunk lenne? nem tudtam elhinni! Márti megtörölgette, kitisztította  a légutait, majd Peti elvághatta a köldökzsinórt, utána rám tették Emmust akkor már nyugodt volt, nagyon jó érzés volt simogatni a kis meleg testét. Nem maradhatott túl sokáig nálam, mert vitték gyorsan fürdetni meg felöltöztetni, majd egy kicsit betették inkubátorba, mert szegénykémnek a kézfeje, meg bokáig a lába tiszta lila volt. Apája persze végig mellette volt! Közben engem is rendbe raktak, utána Peti visszajött a babánkkal, akit megint magamhoz ölelhettem és gyorsan cicire is tettünk és nagyon ügyes volt! Még egy kicsit együtt lehettünk így hárman, azután megint elvitték Emmust, de mostmár le a csecsemő osztályra, hogy ott is inkubátorba tegyék. Kb. 19:30-kor engem is levittek a szobámba, ahol rajtam kívül még két anyuka feküdt. Közben anyu is megérkezett és kiültünk a folyosóra s ott beszélgettünk. 21:15-kor végre kihozhattam Emmust egy kicsit, hogy megcsodálhassuk de mondták, hogy éjszakára vigyem vissza és pihenjek! Így 22:00-kor visszavittem, nehezen, de elbúcsúztam Petitől is, szegénykém már nagyon fáradt volt, de végig csinálta velem és én nagyon köszönöm Neki és azt is, hogy már 12 éve szeret engem, és azt hiszem ezzel a kis angyalkával koronáztuk meg a mi kapcsolatunkat és remélem, hogy nagyon-nagyon boldog család leszünk így együtt!!!  Nagyon szeretlek!

Azon a héten két alkalommal voltam beírva ctg-re, mondván hogy a 39. hétben járok. Jókat kirándultunk Petivel reggelente, mivel a kórház 50 km-re van otthonunktól (messzebb nem volt ám kórház :)). Gondosan csomagoltam hajnalonta a szendvicseket, nasikat nehogy éhenmaradjunk a hosszú úton, s persze, hogy a kis pocibabánk felébredjen és ne kelljen használnia az asszinsztens néninek a ,,sokkolót,, mert azt nagyon nem szerette ám.

Kedden reggel 7:30-ra voltunk hivatalosak. Persze a ctg nem mutatott semmiféle fájást és még csak egy jósló sem akart jönni. Átvittük az eredményt Eszti doktor nénihez, aki természetesen manuálisan JÓL megvizsgált és mondta hogy bizony ez a méhszáj már két ujjnyira nyitva van, jó lenne ha szülnénk! Hát gondoltam, ha még tovább vizsgál akkor lehet belőle valami :). De nem lett! Átküldött UH-ra, hogy nézzenek flowmetriát meg, hogy minden rendben van-e. Minden rendben volt! Azzal a jó tanáccsal indított haza minket, hogy szexeljünk sokat és a hétvégén gyerek lesz. (Szex? ilyen vizsgálat után? hát köszi Eszti! :)) Úton hazafelé szentül azt hittem másnapra tarthatom a lányom a kezembe, de még váratott magára! Szerdán sem történt semmi, egy-két jóslón kívül mást nem éreztem. Már féltem a következő manuális vizsgálattól :)

Csütörtökön reggel ismét útra keltünk, a csomagomat valamiért még nem raktuk be a kocsiba, mondtam Petinek én még haza akarok jönni, itthon akarok vajúdni a vadiúj gimnasztika labdámon! A ctg-n megint nem történt semmi, sőt a kis pupákunk úgy aludt, hogy esze ágában sem volt felkelni, a ctg-s papíron szinte két sima egyenes csík látszódott! Átballagtunk vele Esztihez, csak rázta a fejét ez nem jó, mennyünk vissza, ha a következő is ilyen lesz akkor bennt maradok! Persze a kötelező JÓL megvizsgállak sem maradt el. UH-ra is elküldött, átlagnál kevesebb magzatvíz. Hurrá gondoltam, most már tényleg nincs sok hátra! A ctg is jó lett, de fájás nem volt, így megintcsak elindultunk hazafelé. Biztos voltam benne, hogy éjjel jövünk vissza, egész délután voltak kissebb összehúzódások, majd estére mint akit elvágtak! Anyu már röhögött rajtam, hogy hát ő ezt már tényleg nem hiszi el, de szerinte holnapra biztos, hogy megszülök! Éjjel fél kettőig koncentráltam, figyeltem hátha érzek valamit, de semmi.

folyt.köv.